Már egy ideje megbízható társ után kutattam a konyhai robotgépek kínálatában, mikor megkerestek a SAGE "the Bakery Boss" tesztelési lehetőségével. Tulajdonképpen még az együttműködés felénél sem jártunk, amikor kijelentettem: a robotgép MARAD! A tesztelés alatt rengeteg érdeklődő üzenetet kaptam tőletek, ezért arra gondoltam, hogy egy hosszabb bejegyzésben összefoglalnám az idő közben szerzett tapasztalataimat.

•

Nem a legjobb marketing-szöveg, de az igazság az, hogy egy ilyen teljesítményű robotgép nem nélkülözhetetlen kelléke a sütésnek. Az viszont, aki hozzám hasonló gyakorisággal fordul meg a konyhában, biztos vagyok benne, hogy sokszor érezte már úgy, hogy néha bizony jól jönne egy harmadik kéz. Egy állványos robotgép éppen ezt a "harmadik kéz-funkciót" tudja ellátni. Számomra a legnagyobb előnye, hogy egy-egy munkafolyamatot szinte teljesen ki tudok adni a kezemből, és ameddig dolgozik a robotgép, össze tudom kapni a konyhát. Arról nem is beszélve, hogy nem kell kézi keverőgéppel és különböző edényekkel sem zsonglőrködni, ami egy 118 °C-os cukorsziruppal való munkánál azért merőben biztonságosabb megoldást jelent.

A SAGE BEM825 robotgép használata hihetetlenül egyszerű, pedig eleinte tartottam tőle, hogy nehéz lesz megtanulni a kezelését. A keverőkar le-, és felhajtása a gép tetején található gomb megnyomásával és a fogantyú segítségével működik. A robotgépet csak lehajtott keverőfejjel tudjuk elindítani, ennek elmaradására sípoló hang figyelmezteti a használót. A robotgépet a súlya (8 kg) miatt szinte lehetetlen magunkra rántani a keverőfejek-, és tálak beállítása közben. A kiválasztott edény helye egy mélyedés, amiben hogyha az óramutató járásának megfelelően elforgatjuk, a keverőtál egy ponton megakad, onnantól kezdve teljesen stabil állapotban tudunk benne dolgozni. A keverőfejek Bajonett-záras rögzítése elsőre egy kicsit trükkösnek tűnhet, de néhány használat után azért rááll a kezünk. A robotgépet forgógombbal tudjuk bekapcsolni, ennek a fel-, és le tekerésével lehet a fordulatszámot állítani. A skála mellett az is leolvasható, hogy a bizonyos fokozatokat milyen munkafolyamathoz tervezték.

 A készülékhez tartozó keverőfejek

1. Habverő (10-12 fordulatszámhoz): A robotgép habverőfejét többnyire piskóta fehérjerészének, krém tejszínhabjának felveréséhez, vagy svájci vajkrém kihabosításához használtam. A keverést minden alkalommal alacsony fokozaton kezdtem, és fokozatosan emeltem a fordulatszámot. Azoknak, akik eddig kézi habverővel dolgoztak, szintén ezt javaslom, mert egy ilyen teljesítményű robotgéppel pillanatok alatt túl tudjuk verni a tejszínhabot. Planetáris keverőrendszer ide vagy oda, spatulával azért egyszer-egyszer érdemes ráforgatni a töményebb masszákra.
2. Lapos keverő (1-9 fordulatszámhoz): A lapos keverőt - másként "gitárfejet" - főként omlós tészták összeállításához használtam. Ez egy biztos módszer arra, hogy a zsiradék ne olvadjon meg a tésztában.
3. Gumi lehúzós keverő (1-9 fordulatszámhoz): A gumírozott, lapos keverőfejet legtöbbször krémek átmozgatásánál vetettem be, mivel gyönyörűen leszedi a tál oldalára csapódott mennyiséget. A kihűlt cukrászkrémet belekanalaztam a tálba, és 2-3 perc alatt teljesen csomómentesre kevertem.
4. Dagasztókar (1-3 fordulatszámhoz): A dagasztókar a keverőfejek közül a kedvencem. A hagyományos kézi habverőkhöz is szoktak ilyet adni, de az enyémek kihasználatlanul hánykolódnak a fiókban. A dagasztókart vajas tészta előtésztájához, pozsonyi tésztához és különféle kelt tésztákhoz használtam. Egy kis kézi rásegítést, gömbölyítést leszámítva mindegyik tésztát hibátlanul kidagasztotta a robotgép. Egyszeri alkalommal megpróbálkoztam a kenyérlángos tésztájával is, de a lisztmennyiség és a tészta tömörsége miatt inkább átváltottam kézi dagasztásra.

Egyéb tartozékok

1. Keverőedények: Az egyik egy 3,8 literes rozsdamentes acél, a másik egy 4,7 literes üveg keverőedény. A kettő közül én az előbbit szoktam gyakrabban használni. Kisebb, könnyebb, és két füllel rendelkezik. A tisztítása hihetetlen egyszerű. A marlenka tésztájának készítése után, az edény falára kirakódott karamellt egy egyszerű gumispatula segítségével is le tudtam pattintani.
2. Védőfedél: A robotgéphez tartozik egy műanyag védőfedél, ezt a keverőfejjel felszerelt kar lehajtása után tudjuk ráhelyezni a tál peremére. A fedélen kialakítottak egy adagolórést is. A tartozékot nagyobb mennyiségű szárazanyagok elkeverésénél használtam, hogy a finomliszt és a porcukor keveréke ne terítse be a konyhát, de a habfixáló tejszínhabhoz való hozzáadásánál is hasznos lehet.
3. Műanyag tető: A dobozban találtam egy tetőt is, amit kifejezetten praktikusnak tartok. Az elkészült krémeket sokszor a keverőtállal együtt is be szoktam tenni a hűtőbe, tető hiányában frissen tartó fóliával takarom le, ami lássuk be, nem a legkörnyezetbarátabb megoldás.

Extra funkciók

1.) Világítás: A bekapcsolása a forgó gomb elmozdításával automatikusan történik. Nem is gondoltam, hogy mekkorát fog dobni a sütésélményen a beépített világítás. Sokszor sütök főként a reggeli, de az esti órákban is. A robotgépemet csak úgy tudtam elhelyezni, hogy egy viszonylag fényhiányos sarokba kerüljön, de a világításnak köszönhetően könnyedén nyomon tudom követni a folyamatokat.

2.) LCD jelző, időméréssel: A kijelző mutatja a feldolgozás idejét, ami a kényesebb, túlverődésre hajlamos anyagokkal (pl. tojásfehérje, tejszínhab) való munka sikerességét garantálja. A kijelző segítségével nemcsak a keverés idejét tudjuk lemérni, hanem a fel-, és le mutató nyilakkal azt is be tudjuk állítani, mennyi ideig dolgozzon a gép.

Mindent összevetve a SAGE robotgépével több, mint elégedett vagyok. Azt hiszem, hogy erről mi sem árulkodik jobban, mint az, hogy ragaszkodtam hozzá. Tiszta szívből ajánlom azoknak, akik szeretnének egy kis időt és kezet spórolni maguknak.

Nem túlzás, az egyik legegyszerűbb kekszféle, amit valaha készítettem, mégis eszméletlenül mutatós, mennyei és nem mellesleg gyors desszert. A pöfeteg tésztája sütőport tartalmaz. A hő hatására a szépen megformázott golyók elkezdenek növekedni, amitől a porcukros burkolat széttöredezik, és köztük előbújik a csokoládés tészta. 

Mondanám, hogy ez a recept elronthatatlan, de ez azért nem igaz. A jól készült pöfetegnek két titka van. Az egyik a minőségi, min. 50%-os étcsokoládé használata. Emlékszem, eleinte sima tortabevonót használtam hozzá, amitől a golyók szép, lapos kis korongokká alakultak a sütés közben. A másik, hogy be kell tartani a sütési időt. Mikor kivesszük a sütőből a pöfetegek még lágynak, nyernek tűnhetnek, de becsapós, mert hűlés hatására szépen megszilárdulnak, belül pedig pihe-puhák maradnak. 

Csokoládés pöfeteg

(A recept Smuczer Hannától származik.)

   Hozzávalók a csokoládés pöfeteghez: 50 g étcsokoládé ◾️ 190 g finomliszt ◾️ 40 g kakaópor ◾️ 1/2 cs sütőpor (6 g) ◾️1 nagy csipetnyi só ◾️ 100 g kristálycukor ◾️ 75 g vaj ◾️ 1 egész tojás ◾️ 50 ml tej (3,5 %) ◾️ 1 cs vaníliás cukor, és extra porcukor, kristálycukor a hempergetéshez.

    1. Azzal kezdjük, hogy az étcsokoládét felaprítjuk, és megolvasztjuk. Feltehetjük hagyományos módon gőz fölé, ilyenkor figyeljünk arra, hogy a tál alja, amiben a csokoládé van, ne érjen bele a vízbe, különben megég a csoki. Betehetjük mikróba is, én mostanában ezt a megoldást szoktam választani, mert kevesebb mosogatnivalóval jár. Ilyenkor egy mélyebb tálkába beteszem a csokit, fél percenként átkeverem. Ha előzőleg kint hagytuk a csokit a konyhapulton egy kicsit puhulni, kb. 1 perc is elég lesz az olvasztáshoz. Ha hűtőből vettük ki, ennél azért egy kicsit több kell neki. A kevergetés semmiképpen sem elhanyagolandó, mert a csokoládé könnyedén megéghet ezzel a verzióval is. Miután megolvadt, hagyjuk, hogy szobahőmérsékletre hűljön!

   2. A következő lépés, hogy a száraz hozzávalókat összeszitáljuk. A szitálás fontos, mert (1) kiszűrhetjük az esetleges szennyeződéseket, (2) sokkal levegősebb lesz a tésztánk. Tehát a liszt, a kakaópor és a sütőpor egy tálba került, és szépen elegyedett. Félre is tehetjük.

    3. A puha vajat kihabosítjuk a kristálycukorral, a vaníliás cukorral és a sóval. A massza akkor jó, ha szépen kifehéredett, és megváltozott a textúrája. Hozzákeverjük az egész tojást is, folytatjuk a habosítást. Mehet bele a tej, a vanília aroma, ha van, és a megolvasztott, kihűtött csokoládé is. 

   4. Miután összedolgoztuk a nedves hozzávalókat, részletenként beleöntjük a száraz keveréket. Félúton fakanálra, spatulára váltunk, mert a keverőgép nem fogja tudni elkeverni a pöfeteg masszív tésztáját, ezért kézi erővel kell kidolgozzuk az egészet. Betesszük a hűtőbe 1-2 órára, de én egy éjszakát szoktam hagyni állni a hűtőben. Másnap, amikor jönnek a vendégek, már össze van állítva a tésztánk, csak ki kell sütni.

    5. Előmelegítjük a sütőt 180 ºC-ra a sütőt. Egy tálba kristálycukrot, és másikba pedig porcukrot szórunk. A tésztából kb. ping-pong labda nagyságú golyókat formázunk. Először a kristálycukorba, majd a porcukorba hempergetjük a golyókat. Sütőpapírra helyezzük, kb. 3-3,5 cm távolságra egymástól, és 15 perc alatt készre sütjük. Fontos, hogy a pöfetegeket ne süssük túl, különben a hűlést követően kőkemények lesznek!

Az eperszezon közepén szó szerint vétek nem gyümölcsös desszerteket sütni, de ezért a tortáért azért tényleg érdemes kivételt tenni. A receptre nemrég a Kifőztük magazin korábbi számában bukkantam, és addig motoszkált a fejemben, ameddig neki nem álltam. A torta egyébként tényleg csak néhány összetevős. A piskóta a bele kerülő tejföltől, kávétól és az olajtól extrém módon szaftos. A krémbe szemtelenül sok mascarpone sajtot kerül, amitől olyan bársonyos, hogy teljesen el is olvadna a szánkban, ha nem lennének benne kekszdarabkák.

Oreo torta

(Kifőztük online magazin - 2016. március)

   Ahogy mindig, úgy most is a piskóta sütésével kezdjük. Most nem a jól bevált receptemet használtam, hanem egy újat próbáltam ki, amitől a kekszhez hasonlóan fekete, mégis hihetetlenül szaftos piskótát kapunk végeredményként. Ehhez szükségünk lesz (26 cm): 160 g liszt ◾️ 60 g kakaópor (NEM Nesquik) ◾️ 10 g szódabikarbóna ◾️ 5 g sütőpor ◾️ 1 csipetnyi só ◾️ 2 db tojás ◾️ 240 g kristálycukor ◾️ 140 g tejföl ◾️ 1 dl olaj ◾️ 1,5 dl kávé. Én most egy 18 cm-es tortaformát használtam, ezért ezt a mennyiséget megfeleztem.

   A piskótákat általában a töltést megelőző este szoktam megsütni, hogy másnapra, mire tovább szeretnék vele dolgozni, teljesen kihűljenek. Annak érdekében, hogy a piskóta ne essen össze, mindig több lépésben hűtöm. Először csak lekapcsolom felette a sütőt, de hagyom bent hűlni. Ha már szabad kézzel ki tudom venni a sütőből, rácson hűtöm tovább. Lekapcsolom róla a formát, előtte ha szükséges, körbevágom egy éles késsel a piskótát. Ha teljesen kihűlt, frissen tartó fóliába csomagolom. Hűvös időben a konyhapulton is eláll éjszaka, de nyáron azért érdemes betenni a hűtőbe.

   1. A finomlisztet, a kakaóport, a szódabikarbónát és a sütőport összemérjük, és átszitáljuk. Mindig ezzel szoktam kezdeni a sütést, mert sokkal könnyebb, levegősebb lesz a piskóta.

 2. Az egész tojásokat a cukorral kihabosítjuk, majd amikor teljesen kifehéredett a krém, vékony sugárban hozzácsurgatjuk az olajat, a kávét, és hozzáadjuk a tejfölt is. Szépen elkeverjük.

   3. A nedves hozzávalókhoz hozzákeverjük a száraz mixet. Nekem ennél a pontnál az volt a tapasztalatom, hogy kicsit híg a tészta, ezért még 2-3 evőkanál lisztet hozzáadtam a keverékhez a tökéletes állag kedvéért.

   A következő, amit elkészítünk az a krém. Én a 18 cm-es piskótához is az eredeti, 26 cm-es tortára való krémet készítettem el, annyi különbséggel, hogy fele annyi tejszínhabot tettem bele. A krém összetevői a következők: 4 db tojássárgája ◾️120 g kristálycukor ◾️ 30 g étkezési keményítő ◾️ 3,5 dl tej ◾️ 500 g mascarpone ◾️ 4 dl habtejszín ◾️ 2 cs habfixáló ◾️ 6 db lapzselatin ◾️ 16 db Oreo keksz.

   4. Elsőként egy tojásos alapot fogunk készíteni a krémünknek. A tejet feltesszük melegedni, közben a tojások sárgáit a cukorral kihabosítjuk. Egy kevés langyos tejjel lazítjuk a masszát, hőkiegyenlítést végzünk. A meleg, de nem forró tejet apránként hozzácsurgatjuk a tojásos keverékhez, miközben folyamatosan keverjük a habverővel. Ha a tojás és a tej elegyedett, akkor visszaöntjük a lábasba, és közepes lángon besűrítjük. Ha ezzel elkészültünk, akkor félretesszük hűlni.

   5. A krémhez egy tálba kanalazzuk a mascarponét, és kikeverjük. Ha szeretnénk, egy fél vaníliarúd kikapart magjával is ízesíthetjük a sajtot. Ha ez kész, egy másik tálban felverjük a hideg habtejszínt a habfixálóval. A két részt finoman összeforgatjuk.

    6. A kekszet kisebb-nagyobb darabkákra törjük. Néhány darabot félreteszünk egészben díszítésre.

    7. Egy kis lábasba tesszük a lapzselatint, és 5-6 ek vizet öntünk rá. A lehető legalacsonyabb fokozaton melegíteni kezdjük. A hő hatására a zselatin elkezd olvadni. Egy spatulával folyamatosan kevergetjük az olvadó zselatint. Fontos, hogy ne forraljuk, különben elveszti a zselírozó hatását! A tojásos alapot hozzáöntjük a zselatinhoz, és alaposan elkeverjük! Az egészet szűrőn átszűrjük, ezért ha maradt a krémben egy-egy zselatindarabka, akkor az fenn akad a szűrőn és nem a desszertben fog visszaköszönni.

   8. A tojásos masszát hozzáöntjük a tejszínhabbal gazdagított mascarpone krémhez. Ezt érdemes előtte kivenni a hűtőből, hogy ne legyen olyan hideg, mert a zselatin a hideg hatására elkezd bekötni, és nehezen fogjuk tudni benne eldolgozni a tojásos alapot. Hozzászórjuk az összetördelt kekszdarabkákat.

   9. A kihűlt piskótát félbevágjuk, és a két részt egy kicsit megfaragjuk, hogy egyenletes legyen a szeletek felülete. A vastagabbik kerül alulra, a vékonyabbik pedig felülre. A vastagabbik köré állítható tortakarikát teszünk, kibéleljük sütőpapírral. Erre azért van szükség, hogy amikor le akarjuk venni a karikát, ne kelljen körbevágni a tortát. (Nem egyszer jártam úgy, hogy ennél a pontnál véletlenül belevágtam a tortába, sőt egyszer egy kisebb félhold alakot is kikanyarítottam a piskótából, ezért az egész torta megdőlt.) Beletöltjük a krémet, elegyengetjük. Végül ráhelyezzük a második réteget. Betesszük néhány órára a hűtőbe, de még jobb, ha egy éjszakát tölt odabent.

  10. Másnap levesszük róla a karikát és a sütőpapírt. Egy marék csokoládét megolvasztunk, és a torta tetejére csorgatjuk. Érdemes tejszínnel elkeverni a csokoládét, hogy szépen szeletelhető legyen a torta. Körbeszórjuk a faragásból származó morzsával, tejszínhabot fújunk rá, és a meghagyott kekszekkel díszítjük.

   Biztosan az évek múlásának köszönhető, hogy egyre többször találom szembe magam olyan dolgokkal, amiket a magaméinak érzek, és mikről azt gondolom, érdemes értük kiállni. A vidéki turizmus néhány éve vált a szívügyemmé, amikor lehetőségem nyílt egy kicsit jobban belelátni a működésébe. A helyzete, a lazításoknak köszönhetően jelenleg ugyan úgy fest, felszálló ágban van, azt azért mégsem állíthatjuk, hogy nem sínylette meg a járványt. A következőkben egy olyan kis faluról olvashattok, ahová ha a járványos időszak után ellátogattok, garantáltan gyógyírt fog jelenteni a karanténban töltött percekre.

   A Szekszárdi-dombság szívében rejlő Szálka, a megyeszékhelytől mintegy 12 km-re található település. Az egykori zsákfalu más hazánkbeli társaival ellentétben, az enyészet helyett a vidéki turizmusnak és a környező városokból kiköltözőknek köszönhetően, rohamos fejlődésnek indult. A kicsinyke helységet főként erdőkkel borított területek határolják, ezek az elmúlt évtizedekben szarvasállományukról váltak híressé. A központjában álló monumentális szarvasszobor, ennek tudatában már korántsem olyan meglepő, annak az 1891-ben Szálka területén lőtt szarvasbikának állít emléket, minek agancsa hosszú ideig világrekorder volt.

  Ahogy végiggurulunk a főutcán, rögtön kapunk egy kis ízelítőt a falu hosszúkás, verandával ellátott, zsalugáteres házaiból, amiknek javát gondosan felújították, kibővítették. Pont egy ilyen falusi parasztház ad helyet a Noresa Dekor és Panzió számára, aminek eredetijéről a régi, holland tulajdonos nemrégiben hozott Rékának, a panzió háziasszonyának néhány fényképet. Az épület felújítási munkálatai alatt arra szerencsére mindig figyeltek, hogy megtartsák a német hosszúházak jellegzetes részleteit, mint mondjuk az esztergált faoszlopos tornácot, aminek lócáján, esténként egy pohár helyi borral a kezünkben szarvasbőgést hallgatni maga a megtestesült "slow living".   A Noresa Dekor és Panziót még két évvel ezelőtt vette gondjaiba a Sipos-család, és azóta családi vállalkozásként üzemeltetik. A névválasztásuk szintén erre utal, amit az akkoriban még háromtagú család keresztneveinek (Norbi, Réka és Sára) kezdőbetűiből állítottak össze. Azóta megszületett Miska, a legkisebb Sipos-csemete, aki miatt a panziót ugyan át nem nevezték, de a szülők megígérték, hogy valamit róla is el fognak nevezni.

   Az akkor már évtizedek óta panzióként működő épületet az induláskor szobáról-szobára felújították, mindezt úgy, hogy végig azon dolgoztak, belsőleg is megőrizzék a környék tradícióiban rejlő értékeket. Az egykori zsalugátereket, az itt-ott nyikorgó padlót, és a súlyos fabútorokat így meghagyták, ez utóbbiakat Rékáék egy kis festéssel azért felfrissítették. A szobák közül az első, utcafrontra néző, tisztaszoba bútoraihoz azonban még ennyire sem nyúltak, hanem hagyták hajdani fényében tündökölni. A szobák a női kéznek köszönhetően mára a vidék romantikáját tükrözik, mindezt a mai kor kényelmével ötvözve.   A legtöbb munkát kétségkívül az étkező felújítása jelentette, ami idő közben a panzió lelkévé vált. Ennek oka az általuk felszolgált bőséges, jellegében svédasztalos parasztreggeliben, illetve az itt megrendezésre kerülő kreatív workshopokban keresendő. A helyiséghez egy kisebb első, és egy nagyobb hátsó terasz is tartozik, ahol reggelente elkávézgathatunk vagy az esti társaspartykat lebonyolíthatjuk.   A titkuk abban az apró részletben rejlik, mint mi csak is a vidék sajátja lehet: a személyesség. Abban, hogy Réka minden vendégét úgy várja, mint a családtagjainak érkezését. Kávéval és házi bodzaszörppel kínálja őket, amihez még meleg morzsapitét kínál, közben pedig olyan lelkesedéssel mesél a panzióról, a családjukról, az életükről, mintha ezer éve ismernék egymást az újonnan érkezőkkel. Sokukkal mára valóban szorosabb kötelék alakult ki, hiszen  időről-időre visszatérnek hozzájuk. Rékát egyébként sokszor látni virágcsokrokkal a kezében, ugyanis a panziózás előtti szakmájából egy darabot megőrizve és a vállalkozást azzal kiegészítve, esküvői-, és egyéb rendezvények dekorálásával is foglalkozik.   A környék nemcsak azok számára lehet érdekes, akik szívesen húznak bakancsot. Ha éppen arra vágyunk, hesszelhetünk a panzió hűvös szobáiban, de akár egy könnyű sétát is tehetünk a tóhoz. Ha viszont egy kicsit messzebbre merészkednénk, elautózhatunk a közeli Grábócon található szerb-ortodox kolostorhoz, vagy pörbölyi indulással kisvasutazhatunk a Gemenci-erdőben. Beülhetünk a Horog Étterem teraszára, vagy akár lombházába ebédelni, hogy hagyjuk magunkat meggyőzni arról, nemcsak a Balaton környékén van gasztroélet vidéken. Az étterembe minimum egy mákos-meggyes sült sváb túrógombóc erejéig érdemes betérni, de azzal sem vesztünk sokat, ha megkóstolunk a helyi  alapanyagokra, mint a vadakra és a halakra építő fogások közül néhányat. A borászatoktól sűrű vidéken az egyik lehető legjobb program egy borkóstolón való részvétel, de azok, akik úgy érzik, szívesen vennének némi idegenvezetést a környéken, terepjáróra pattanhatnak, hogy egy dűlőtúra keretében fedezzék fel a tájat.

   Szálka kiváló választás azok számára, akik egy kicsit kiszakadnának a nagyvárosok taposómalmából, és az ún. "lassú utazás" kedvelői. Azoknak, akik ha többre nem is, de néhány napra hátrahagynák a vibráló ingereket, és felfedeznének egy addig ismeretlen, mégis közeli tájat.

   Képek forrása: Noresa Dekor és Panzió/ képeket készítette: Czakó Balázs ◾️ Horog Étterem

Ennek a répatortának bérelt helye van a húsvéti asztalunkon. Az édes, kicsit fűszeres, tömör, mégis szaftos, élénk sárga rétegek között bujkáló, fanyar sajtrémmel töltött torta azonnal levette a lábáról az egész családot. Az egyszerűen elkészíthető édességkedvelők most örülhetnek, mert ez kimondottan a könnyen összedobható torták egyike, ami hihetetlenül mutatós is egyben.

Répatorta

(Csehi Reni receptje)

A répatorta piskótájához szükségünk lesz: 100 + 100 g dió, 350 g sárgarépa, 140 g finomliszt, 140 g rétesliszt, 2 tk sütőpor, 1 csipetnyi só, 1 tk fahéj, 4 egész tojás, 300 g barnacukor, 1,5 dl napraforgóolaj, vanília aroma. 

1. Elsőként az előkészítést igénylő alapanyagokkal foglalkozunk. Egy száraz serpenyőbe beleöntjük a diót, és addig pirítjuk, amíg illatozni nem kezd. Ameddig pirul a dió, megpucoljuk és lereszeljük a sárgarépákat. A pirított diót deszkára halmozzuk és durvára aprítjuk.

2. A kétféle lisztet összeszitáljuk. Hozzáadjuk a sütőport, a sót és a fahéjat is - ezeket egy habverő segítségével összeforgatjuk, hogy levegőt csempésszünk bele.

3. A tojásokat a barna cukorral kihabosítjuk, majd amikor ez megtörtént, hozzáöntjük a vanília aromát és vékony sugárban hozzácsurgatjuk az olajat is.

4. A tojásos-cukros-olajas keverékhez kanalanként hozzáadagoljuk a lisztest. Ha kell egy kevéske tejjel lazítunk rajta. A sárgarépát kinyomkodjuk, rámorzsoljuk a masszára, és elkeverjük benne. Végül a durvára aprított diót is hozzáforgatjuk.

5. Kibélelek egy 23 cm-es tortaformát sütőpapírral. A kapott masszát megfelezem, és az egyik felét beleöntöm a tepsibe. A 180 °C-ra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöm, kb. 15-20 percet fog igénybe venni. A tortalapot teljesen kihűtjük, ameddig ez megtörténik, megsütjük a tészta másik felét is. A kihűlt piskótákat félbevágjuk - tulajdonképpen 4 egyforma szeletet kapunk.

A krémhez szükségünk lesz: 500 g mascarpone, 100 g vaj, 150 g porcukor, 1 db citrom, 1 db narancs és 1 fél vaníliarúd. Megjegyzés: A krémet kiegészíthetitek tejszínhabbal is, hogy a rétegek közé még több finomság kerüljön, és így költséghatékonyabb is, mint másfeles adagot készíteni krémsajtból.

1. A keverőtálba öntjük a krémsajtot, kihabosítjuk. Mehet hozzá a puha vaj, amivel krémesre keverjük. Ezután hozzászitáljuk a porcukrot, hozzáreszeljük a citrom és a narancs héját, és beledobjuk a vaníliarúd kikapart belsejét. Mehet is a hűtőbe, ameddig a tortalapok teljesen ki nem hűltek.

2. A kihűlt tortalapokat megtöltjük, és ahhoz, hogy "pucér" hatást érjünk el, a tortánk oldalát csak éppen annyira kenjük meg, hogy még kilátszódjanak alóla a rétegek.

3. A maradék diót szintén megpirítjuk, felaprítjuk. A tortát körbeszórjuk vele, és kedvünk szerint, fondantból készült répákat helyezünk rá.