Egyik nap egy kicsit elszégyelltem magam, amiért a fél világ kenyeret süt otthon, én meg gasztroblogger létemre, hetekig el vagyok a boltin. Mentségemre legyen mondva, mi nem vagyunk akkora kenyérfogyasztók, a karantén ideje alatt pedig még jobban figyelünk arra, hogy ne dobjunk ki ételt. Még a szikkadt kenyeret is felhasználjuk, melegszendvicset vagy bundás kenyeret készítünk belőle, esetleg a fasírt töltelékébe tesszük. Mindenesetre elkezdtem a receptek között böngészni, ha a kenyér nem is, de egy jóféle házi kifli sütése azért megragadta a fantáziám. A következő receptre a Street Kitchen oldalán bukkantam, arra gondoltam, megosztom veletek is, hogy ne kelljen a bőség zavarában szenvednetek, és egyből a tuti befutóval próbálkozzatok!

Álompuha vajas kifli

(Street Kitchen - Szilágyi Nóri)

   A kiflihez (10 db) szükségünk lesz: 350 ml tej ◾️ 30 g friss élesztő ◾️25 g kristálycukor ◾️ 500 g finomliszt ◾️ 1 csapott ek só ◾️ 30 g puha vaj ◾️ nagyszemű só, köménymag, stb.

   1. Azzal kezdjük, hogy a tejet egy kis lábasban feltesszük melegedni az élesztő felfuttatásához. A tej akkor jó, ha langyos, még véletlenül sem forró. A tejet átöntjük egy bögrébe - nekem van egy erre rendszeresített nagyobbacska, csorba bögrém -, és hozzámérjük a cukrot. Elkeverjük. Hozzámorzsoljuk az élesztőt, én a frissre esküszöm. Az egészet letakarjuk egy száraz konyharuhával és meleg helyre tesszük, hogy szépen felfusson. (Az én felfuttatott élesztőm teteje azért ilyen kis repedezett, mert 2-3 evőkanálnyi lisztet is szoktam a tetejére szórni.)

   2. Ameddig az élesztő dolgozik, egy tálba kimérem a lisztet, szeretem átszitálni használat előtt. Hozzáadom a sót, és finoman elkeverem benne az ujjaimmal.

    3. Az elkevert liszthez hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt és a tejet, majd beledolgozzuk a tésztába a puha vajat is. Mivel a robotgépem secc-perc alatt leégne, ha a dagasztó karral próbálkoznék, kézzel szoktam kidagasztani a kelt tésztákat. Nem is bánom. Nagyon jó kis feszültséglevezetés. A tészta akkor jó, ha leválik az edény faláról. Nagyon könnyű, ruganyos tésztát kell kapjunk, aminek teljesen sima a felszíne. Ezt egy nagy gombóccá formázzuk, és letakarjuk kelni, kb. 40 - 50 percig.

   Sokan kérdezitek, hogy én hol szoktam keleszteni otthon. Többnyire kiviszem az erkélyre kelni a tésztákat, mert délelőttönként szépen odasüt a nap. Csak itt félő, hogy a letakart tésztán átmegy a macska - true story -, ezért jobban szeretem a sütőt használni. Előmelegítem 40-50 °C-ra, a sütő ajtaját nyitva hagyom, és ott kelesztem.

   4. Ha megkelt a tészta, kicsit átgyúrjuk, majd 10 egyenlőre részre osztjuk. Gombóccá formázzuk, és letakarva a gyúródeszkán további 10 percig kelesztjük. Ekkor már a sütőt is feltekerjük kicsit, úgy 230 °C-ra, hogy jól felforrósodjon. Nekem villanytűzhelyem van, a gázosak ebből a szempontból gázosak.

     5. A kis gombócokat kinyújtjuk, kb. 1,5 cm vékonyra. Fontos, hogy a deszka teljesen lisztmentes legyen! Ha erre valaki külön felhívta volna a figyelmem, egy agyérgörccsel kevesebbet kaptam volna sütéskor. A gombócból  lekerekített háromszöget nyújtunk. A szélesebbik oldalától a csúcsa felé feltekerjük. Sütőpapíros tepsire tesszük, és újabb 30 percig kelesztjük. 

   6. A kifliket vizes ecsettel lekenjük. Vizes, nem tojásos. Fontos. Ekkor megszórhatjuk nagyszemű sóval, köménymaggal, vagy amivel szeretnénk. Bedugjuk a sütőbe, és 13-15 perc alatt aranybarnára sütjük.

    Nóri receptjét szívből ajánlom a figyelmetekbe. Több recepttel is próbálkoztam, de az ő receptjével készült tényleg olyan, mint amilyet elképzeltünk. Hozza, amit ígér. Belül álompuha, kívül ropogós. Ahogy az összes pékárut, úgy ezt is érdemes azonnal, frissen fogyasztani.